Ahogyan idén sokan mások, úgy én is amellett döntöttem, hogy egy kis időre felhagyva a külföldi utazásokkal, végre valahára célba veszem a hazai tájakat, kisebb-nagyobb nevezetességeket. Régi tervem volt már ez, a lista is évek óta a szekrényben vár a meglátogatni kívánt helyekkel, most mégis egy általam is újonnan felfedezett különlegességet szeretnélek nektek is megmutatni.
Ez pedig nem más, mint a Gánton található, már több, mint 60 éve nem üzemelő bauxitbánya. Pontosabban annak egy részlete. A Budapesttől nagyjából egy órányira fekvő település igazi csodát rejt. Sokszor olvastam már, hogy a Marshoz hasonlítják itt a tájat és egy biztos: ilyen vörös színt én még sehol nem láttam a természetben. Nem beszélve arról, ahogyan ez az erős szín a burjánzó növények zöldjével találkozott.
Egy random kitalált vasárnapi ötletnek köszönhetően jutottunk el az egyik barátommal a vöröslő dombokig, így mivel nem tájékozódtunk előre, sajnos a „valódi” bánya területről, valamint az itt található múzeumról lemaradtunk (hamarosan ezt pótolva a cikk bővülni fog). Ennek oka, hogy a terület körbe lett kerítve és bár ingyenesen látogatható, nagyon úgy tűnt, hogy csak a múzeumi nyitvatartással egy időben tehetjük ezt meg.
Azonban akkor sem kell csüggednie senkinek, ha később ér oda, mint a hivatalos nyitvatartás, mert ahogyan mi azt először hittük, hogy megtaláltuk a bányát, kiderült, annak csupán egy valóban szabadon lévő és szintén csodaszép részére bukkantunk rá – gyakorlatilag a körbekerített bányával szemben, a főút túloldalán lévő földúton haladva egyesen, majd a jelző tábláknak megfelelően az első lehetőségnél balra kanyarodva.
És itt bizony tényleg csak mi voltunk. Lehet ezt annak köszönhettük, hogy már este 7 óra volt, lehet annak, hogy többen a „fő” területet ismerik, de egy biztos, nem maradtunk élmény nélkül, melyeket a következő képek is bizonyítanak.
Úgy gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy nem csak nekünk felnőtteknek, de a gyereknek is hatalmas élményt jelenthet ezt a területet látni. Egy dologra kell mindenkinek figyelnie, mégpedig, hogy hova lép. Mert a nagy mélységek mellett az apró törmelékeken könnyen megcsúszhatunk. Azonban, ha az alap figyelem megvan, bátran nekivághat mindenki, nem fogja megbánni!