Azaz legalábbis kellene, hogy róluk szóljon. Ha megkérdezek bárkit, mikor van a nemzetközi nőnap, azonnal érkezik a válasz, hogy március 8-án. De vajon azzal is tisztában vagyunk, hogy a férfiakat mikor ünnepeljük? Bizony, ez éppen a mai napon történik, vagyis hát…nem annyira látom a közösségi médiát elhalmozó üzeneteket a témával kapcsolatban. Sajnos.
Mondhat bárki bármit, bizony a férfiak is igénylik a törődést csak úgy, mint mi nők. Attól, hogy ők ezt nem adják olyan szinten a tudtunkra, ahogyan mi képesek vagyunk rá, bizony még jól esik nekik is az, ha kimutatjuk a szeretetünket feléjük.
Vagy épp a mérgünket, kinek mi. Persze csak viccelek, de az élet már csak ilyen, ideje lenne mindenféle érzésekkel együtt elfogadnunk egymást és vállalni is ezeket az érzéseket. Már rég nem szabadna, hogy megállja a helyét olyan gondolkodásmód, miszerint az igazi férfiak nem sírnak, vagy hogy az érzéseket kimutatni gyengeség.
Mert bizony nem az, inkább gyávaság. Félelem önmagunktól, attól, hogy mit mondanak mások, hogy meglátnak egy olyan oldalunkat, amit igyekszünk elrejteni – elsősorban önmagunk elől. És amikor rájövünk, hogy valójában erősnek mutatni magunkat nem erőt jelent, hanem hatalmas átverésként igazából a gyengeségünket bizonygatjuk ezáltal nos, akkor kezdődik el egy új korszak az életünkben.
No, de térjünk vissza a mai naphoz, mit is érdemes tudnunk a férfiakról?
Almási Kitti klinikai szakpszichológus szavait idézve:
„A közhiedelemmel ellenétben a fiúk, férfiak néha jobban összetörnek, mint a lányok, csak nem engedik meg maguknak azt a kiszolgáltatottságot, hogy ezt mások is láthassák.”
Ugye milyen szomorúan hangzik ez? Pedig az egyenjogúság jegyében bizony a férfiaknak is ugyanannyi joguk van rosszul érezni magukat és ezt nyíltan fel is vállalni, mint nekünk nőknek. Persze sajnos ez nem ilyen egyszerű, az evolúciós fejlődésnek köszönhetően máshogy küzdünk meg akár a velünk szembejövő helyzetekkel, akár az érzéseinkkel.
Gondoljunk csak a stresszkezelésre. A férfiak számára a legfontosabb, hogy jól teljesítsenek gyakorlatilag bárhol, bármikor. Legyen szó a munkahelyről, sportról, szinte felfoghatatlan apró hülyeségekről, amikben egymásra licitálnak, a versengés folyamatosan jelen van az életükben és azt nézik, hogy oldhatnak meg egy helyzetet, hogy lehetnek jobbak.
Míg ezzel szemben az érzelemkimutatás, az érzelmek kezelése sok esetben valóságos rettegést okoz számukra, hiszen nem tudják hogyan kezdjenek neki. Ebben mi nők sokat segíthetünk, leginkább azzal, hogy megértjük, támogatjuk őket és nem támadjuk minden lépésüket, ugyanis van, hogy csupán annyira van szükségük, hogy hagyjuk, hogy a saját fejük után menjenek.
Egymás megértése – vagy legalábbis annak megpróbálása – egy olyan folyamatot indíthatna el a kapcsolatokban, mely által valódi közelség lehetne a felek között, nem csupán egymás mellett élés. És kedves hölgyeim! Ne akarjunk minden rosszat a férfiakra húzni, mert bizony azt, hogy nem működnek a kapcsolatok (és itt legyen szó bármilyen kapcsolatról egymással), együtt csesztük el. Ha jobban odafigyelünk egymásra, jobbak lesznek ezek a kapcsolatok is. És kedves férfiak, ti pedig merjetek segítséget kérni, ha úgy érzitek nem tudtok kezelni egy helyzetet, az érzelmeiteket, ismerjétek fel és be, ha valami nem megy, mutassátok meg, hogy a sztereotípiák ideje tényleg lejárt és nincs igazunk, amikor panaszkodunk rátok. Ne a belső feszültség és az agresszió éljen a meg nem oldott problémák eredményeképp, mert ez egy idő után titeket tesz a leginkább magányossá, nem beszélve az egyéb fizikai és lelki hozadékokról. Ezt pedig mi sem szeretnénk.
Jó, ha tudjátok, igenis értékesek vagytok, szerethetőek és fontosak számunkra. Tudjuk, hogy mi is hibázunk, és van, hogy olyasmit várunk el, amit mondjuk baromira nem kellene, de ha elkezdjük egymást tanítani, s megértjük önmagunkat is hát…akkor bizony már erre a napra sem kell emlékeztetni senkit, mert tudni fogjuk mi is, hogy ti ugyanannyira örültök egy férfinap alkalmából kapott virágnak – na jó csak viccelek, valójában a sör vagy bor jutott eszembe 🙂 –, mint mi, amikor március 8-án megleptek vele – igen, akár egy kis borral is.
