A stressznek sok fajtája van és a köztudatban általában a negatív aspektusait szoktuk emlegetni. Nem véletlen, hiszen sajnos ezt tapasztaljuk meg gyakrabban és ez az eredője sok egészségügyi panaszunknak is. Az pedig már csupán hab a tortán, hogy a munkahelyünk az egyik legnagyobb stresszfaktor az életünkben, amit sok esetben kiiktatni sem tudunk. De vajon változtatni sem tudnánk az ott érő negatív impulzusok mennyiségén?
Először is vegyük alapul, általában hogyan telik egy munkavállaló napja. Korán kel, legtöbbször nem reggelizik, sokszor már ekkor fáradt, majd akár az autóban ülve, akár a tömegközlekedésen megkezdődik számára a napi stressz sorozat. Beér a munkahelyére, jobb esetben eszik valamit gyorsan és amennyire sikerül, egyfajta visszaállított nyugalmi szinten elkezdi a feladatait. Amennyiben a főnöke nem keresi meg már abban a pillanatban, ahogy beért egy SOS feladattal, netán egy korábban vétett hibával vagy bármi egyébbel kapcsolatban. És akkor onnantól megindul a lavina – persze ez megtörténhet pár órával később is, maximum akkor kevesebb ideig kell érintkeznie az azt kiváltó környezettel, de az utóhatása sajnos ugyanúgy meglesz.
A kiváltó okot azonban nem helyezhetjük csupán a munkahelyünkre hiszen, ha azon kívül nem figyelünk oda magunkra, a szellemi, fizikai és lelki egészségünkre, akkor ezek a tünetek csak egyre inkább erősödni fognak és eljön a pillanat, hogy robbanunk. Tehát az egyik legfontosabb tényező, hogy a munkahelyünkön kívüli életünkön is változtassunk, hogy a lehető legkevésbé billenjen ki a mérleg nyelve.
A munkahelyi stressz kezelése azonban már tény, hogy sajnos nem csak rajtunk múlik, ugyanakkor csökkentése érdekében tegyük meg a legtöbbet, ami tőlünk telik. Hisz ez a saját érdekünk is. De mi okozza a negatív stresszt elsősorban?
Az egyik leggyakoribb ok, hogy az elvárások és a képességek nincsenek egyensúlyban. Abban az esetben, ha a munkáltató nem méri fel helyesen a dolgozó tudásszintjét és terhelhetőségét nem fog mást elérni, csak azt, hogy még azt a szintet sem tudja a munkavállaló hozni, ami viszont elvárható lenne. Nem véletlen, hogy amíg valaki az egyik munkahelyén gyakorlatilag csődtömegnek érzi magát, egy másikon szinte szárnyal. Mert olyan feladatokat kap, amik számára megfelelőek, figyelembe veszik a teljesítőképességét, a tudását, a képességeit, odafigyel rá a főnöke és rendszeresen visszajelzést kér tőle. Ezek mind nagyon fontos pontok ahhoz, hogy mint vezető a legtöbbet tudjuk kihozni az adott alkalmazottból, ahelyett, hogy az irreális elvárásainkkal tönkre tennénk őt.
Ugyanilyen probléma lehet, ha az erőfeszítések jócskán meghaladják a viszonzásul kapott jutalom, elismerés mértékét. Ez pedig valljuk be, gyakran előfordul, már csak a korábban említett elvárások túlzó mértéke miatt. Tehát jelen esetben nagy szükség van arra, hogy önkontrollt tudjunk gyakorolni és ne essünk bele abba a hibába, hogy az elismerés utáni vágy túlhajszoltsághoz vezessen minket. Ugyanis ez a gyermekkorban kialakuló vágy miszerint, ha valamit jól csinálunk azért jutalmat kapunk – legyen az szóbeli vagy tárgyi – felnőttkorban is könnyen a rabjává tehet mindenkit, amennyiben nem figyel és húzza meg azokat a bizonyos határokat.
De akkor mégis, hogyan lehet egyáltalán jó stresszről beszélni? Hiszen a fentiek alapján az ideális állapotot elérve úgy tűnik, mintha a stressz maga meg is szűnne. Ez azonban nem igaz és nem is kell, hogy így legyen. Gondoljunk csak bele, hogy például egy határidő is lehet egyszerre motiváló és demotiváló is. Amennyiben túl rövid, úgy mindenképp a rossz stressz érvényesül, hiszen a hirtelen pánikkal karöltve, leblokkolhatja az alanyt és ezáltal munkavégzésre képtelenné teheti. Ugyanakkor, ha az a határidő egy a személy teljesítőképességéhez és a feladat elvégezhetőségéhez mérten reális, úgy csak egyetlen dolog okozhat distresszt a dolgozó számára, ez pedig a saját maga által létrehozott halogatás. Amennyiben viszont a feladat végrehajtásától való félelem helyett annak megoldására koncentrál, a fókusznak köszönhetően egyfajta izgalom lesz úrrá rajta, azaz megjelenik a pozitív stressz, ami motiválni fogja és a feladatát pedig kihívásként szemléltetni, mely arra készteti, hogy ezt leküzdve erőt, önbizalmat szerezzen belőle.
Tehát ahhoz, hogy a negatív munkahelyi stressz háttérbe, a pozitív pedig előtérbe kerülhessen az alábbi tényezőket kell megvizsgálni és helyes irányba terelni:
- az elvárások mértéke reális-e, amennyiben nem hogyan lehet ezen változtatni
- képességekhez mért feladatkiosztás megvalósul-e, valamint a munkavállalónak van-e lehetősége a kreativitását és készségeit kamatoztatnia egy-egy feladat elvégzése során
- az elvégzett munka mennyisége és annak minősége egyensúlyban van-e a jutalmazás mértékével, milyenségével
- igazságos-e a munkahelyen tapasztalható bánásmód, jutalmazási rendszer
- folyamatos-e a kommunikáció a vezető és beosztott között.
