Az életünk igen nagy százalékát és napjaink minimum egyharmadát a munkahelyünkön töltjük. Ezért aztán nagyon nem mindegy, hogy ez a 8-10 óra milyen hangulatban és légkörben telik el. Bár találkoztam már olyan vezetővel, akinek a havibér előrébb való volt annál, mint hogy egy dolgozó hogyan is érzi ott magát, én magam úgy vélem, van, amit nem lehet pénzzel megfizetni. Egy jó hangulatban végzett munka pedig ilyen. De mik is azok a pontok, amikre alkalmazottként és vezetőként is érdemes odafigyelni?
Felelősségtudat és odafigyelés
Szeretjük vagy sem, de a munkahelyünk nem egy játszótér, nem azért járunk oda nap, mint nap, hogy szórakozzunk. Vannak feladataink, amiket kisebb vagy nagyobb mértékű felelősséggel a vállunkon, de végre kell hajtanunk és mindezt a tőlünk elvárható legjobb tudásunk szerint. Ha odatesszük magunkat, már kivédhetjük azt, hogy például a főnökünk minden esetben minket találjon meg, mint negatív példát. De mi történik akkor, ha a legjobb sem elég?
Kérdezz, felelek
Kérjünk egy időpontot és üljünk le négyszemközt beszélgetni a főnökünkkel. Mondjuk el neki, hogy mi okoz számunkra problémát egy adott feladatnál, kérjünk tanácsot, segítséget tőle, törekedjünk a közös problémamegoldásra. A folyamatos kommunikáció és rendszeres visszajelzés egyébként is elengedhetetlen ahhoz, hogy fejlődhessünk. És igaz ez a másik oldalra is. Bár sajnos ritka esetben elfogadott, de egy igazi vezető ugyanúgy kikéri az alkalmazottja véleményét a munkájáról és nem fél segítséget sem kérni tőle.
Segítségnyújtás, -kérés
Ahogyan már az előző pontban megemlítettem, kiemelt fontosságú, hogy merjünk segítséget kérni és ne legyünk restek azt nyújtani sem azoknak, akiknek szüksége van rá. Ugyanis a kéretlen segítség nem, hogy jobb légkört teremt, sokkal inkább ront a helyzeten. Így a legfontosabb, hogy kérdezzük meg az adott személyt (legyen az felettes vagy kolléga), hogy segíthetünk-e neki bármiben? Nem is hinnénk, mennyire sokat tud jelenteni egy ilyen mondat, hiszen sokan egyszerűen csak nem merik megkérni a másikat, hogy mutasson meg nekik egy excel technikát vagy épp segítsen megérteni egy újonnan kapott feladatot.
Szabályok betartása
Nem lehet elmenni e mellett a pont mellett sem, ugyanis nagyon sok konfliktust szülhet, ha mondjuk kettős mérce működik egy adott vállalatnál. Nyilván az előnyt élvezők számára ebben semmi kivetnivaló nincs, ugyanakkor az elszenvedők napjait megkeserítheti az, ha folyamatosan azt tapasztalják, hogy mindegy mennyit dolgoznak, az sosem lesz megbecsülve, sőt. És ugye senki sem szeretné elveszíteni a jó munkaerőt emiatt? – Igen, sajnos tisztában vagyok vele, hogy bizony sokan nem az eredményeket nézik és ezáltal a kérdésem inkább utópia.
Személyes tér
Ahogyan egy párkapcsolatban is időbe telik megismerni egymást, ugyanúgy nem tudhatjuk az első pillanattól kezdve, hogy a kollégáinkat mi idegesíti és vajon mi az, amit igazán szeretnek. Ez egy folyamat, amit egymásra figyelve vihetünk sikerre. Hiszen, ahogy nekünk, úgy másoknak is vannak rigolyái, szokásai, rendszerei. Ezeket pedig kötelességünk tiszteletben tartani, ugyanúgy ahogy mi is elvárjuk, hogy például ne kutassanak a fiókunkban. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy vegyük észre, mikor nem alkalmas mondjuk csevegéssel zavarni a kollégánkat. Hagyjuk egymást levegőhöz jutni!
Hangok
Az irodai, munkahelyi hangokat mindenki ismeri. Megvannak azok a tipikus apró zajok, amiket már megszoktunk és akár még hiányozhatnak is olykor. De például az, hogy egy magántelefont a velünk egy helyiségben lévők füle hallatára végzünk miközben zavarjuk őket a munkavégzésben az nem ilyen. Nyilván, ha tudjuk, hogy csak egy kétperces hívás, azt mindenki megérti, de a hétvégi élménybeszámolóra úgy gondolom egyrészt nem is a munkaidő az ideális alkalom, másrészt egyfajta tiszteletlenséget mutat. De például a zenehallgatás is ilyen – csak akkor szóljon, ha abba mindenki beleegyezett, máskülönben marad a fülhallgató.
Nevetni nem bűn
Végezetül egy, számomra igen fontos pontot hagytam. Ez pedig nem más, mint a jó hangulatú munkavégzés. Több helyen sajnos szinte elvárás, hogy a dolgozók még véletlenül se nevessenek, ezzel fémjelezve azt, hogy azon a helyen bizony komoly munka folyik. Szerintem ez a lehető legrosszabb irány. Ugyanis nem attól lesz egy munka jól, pontosan és felelősségteljesen elvégezve, ha azt a mosoly minden formájának elkerülésével tesszük, sőt inkább ront a teljesítményünkön. Szerencsére egyre inkább tapasztalható, hogy a munkahelyek már nem csak a technikailag jól felszerelt, de a napközbeni néhány perces kikapcsolódást segítő körülményekre is odafigyelnek, mert érzik és tudják, hogy a pozitív energiák a hatékonyság növelésének legjobb mozgatórugói. Tehát, érdemes hagyni, hogy az alkalmazottaink vidámságot csempésszenek a munkaidejükbe – persze a határokat és a mértéket betartva!
