Lassan már azt hiszem hagyománynak tekinthetem, hogy január 5-én készül el az év első bejegyzése. Idén ez már a harmadik ilyen alkalom és bár az elmúlt hónapokban kicsit leállt a magazin, az ötletek folyamatosan gyűlnek. Így hamarosan ezek az ötletek is olvasásra kész formát öltenek. No, de hogyan is köszöntött be 2021?
Az első nagy meglepetés számomra az volt, hogy a tegnapot, azaz az első hétfőjét az újévnek energiával telve indítottam 😀 – szerintem talán soha nem volt ilyen. Persze miért is lett volna? Vagy az iskolába kellett menni ilyenkor már vagy a munkahelyemre. Idén viszont ez a munkahely már itthon üdvözölt és bizony nem a covid miatt, hanem mert szabadúszó lettem. Kicsit még furcsa is ez az egész, mindenesetre nagyon boldoggá tesz.
Ugyanis, ha visszagondolok arra, hogy egy évvel ezelőtt mennyire másképp éreztem magam és mennyire máshogy teltek a napjaim, háát..talán ezt hívják gyökeres változásnak. Éppen ezért úgy érzem, különösen sokat tanultam 2020-ban. Mind szakmailag, mind önmagamat, s másokat illetően egyaránt.
Amikor azon a tavaszi, péntek 13-án kiléptem a volt munkahelyem kapuján még azt gondoltam 1-2 hét és szabadúszó szövegíróként kezdek új fejezetet az életemben. Tévedtem. Jött egy vírus és átírt mindent. Nem csak számomra, de az egész világ számára. Nem mondhatom, hogy megijesztett, hogy másképp alakulnak a dolgaim, de mindemellé néhány váratlan kiadás is felborította a terveim egy részét, úgyhogy ideje volt a sarkamra állnom és elhatároznom magam. Eldönteni, hogy valójában szeretném-e ezt az utat, a szövegírást, a vállalkozást vagy visszatérek alkalmazottnak egy másik céghez. És ahogy ebbe belegondoltam már tudtam is a választ, mert elég volt arra figyelnem, hogy milyen érzést vált ki bennem az első és a második gondolat.
Így hát elkezdtem egy újabb szakmát tanulni, ami egyébként nem tervezetten jött szembe velem, mégha már vártam is, hogy induljon a tanfolyam. Így telt a nyaram, majd még ősszel is a felkészülésen volt a hangsúly. Persze ebben a legnagyobb segítségeim a szüleim voltak – és a mai napig azok –, akik végig támogattak az újratervezésemben és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Ha nem hisznek ennyire bennem, sokkal nehezebb lett volna az út idáig.
És már el is jött az év vége, mire feleszméltem s belekezdtem az első megbízások teljesítésébe. Nagyon különleges érzés egyébként ez az egész, hiszen 2018. novemberéig eszembe nem jutott, hogy én ne alkalmazottként töltsem a napjaim. És félreértés ne essék, semmivel sem tartom azt rosszabbnak, egyszerűen más. Más szemléletet, más életvitelt kíván a kettő. Manapság a napjaimban nincs olyan, hogy fix munkaidő. Még nincs, mert van, hogy este 9-kor talál meg az ihlet és akkor órákig dolgozom, de élvezem, így nincs hiányérzetem. Hiszen egy másik napon, ha úgy alakul pedig akár fél napot is kikapcsolódással töltök és épp ezt szerettem meg ebben az egészben. Mert bár jóval nagyobb felelősség és rajtam múlik minden, többet is dolgozom, de ha úgy döntök, a hét közepén is beiktathatok egy szabadnapot.
Hosszú út áll még előttem és tisztában vagyok azzal is, hogy lesz még nehézség is bőven. Viszont megvannak a céljaim, a terveim és minden nappal eggyel több lépést teszek meg azért, hogy ezeket elérjem. Volt, amikor szerettem a munkahelyem, most azonban szeretem a munkám, szeretem a mindennapjaim és ez ad egy olyan belső késztetést, amit eddig sosem éreztem. Mintha beleugrottam volna ebbe az évbe. Hát..nekem így indul 2021.
Te hogy érzed magad?
