Egy kedves ismerősöm szerint manapság már mindennek saját napja van és szerinte ezek teljesen felesleges dolgok. Tény, van amikkel kapcsolatban én is inkább csak mosolygok, hogy na már ezt is külön nappal „ünnepelhetjük”, ugyanakkor sok igen fontos téma is felszínre kerülhet ezek által az alkalmak által – legalább évente egyszer.
A mai nap, azaz október 10-e is egy ilyen nap: A mentális egészség világnapja.
De miért is fontos annyira, hogy a lelkünket, az elménket tekintve rendben legyünk?
Sokaknak talán felesleges is ez a kérdés, hiszen egyértelműnek gondolják a választ, azonban naponta látom, mekkora gond van az emberekkel ezen a téren. Nem véletlenül van egyre nagyobb szerepe a mindennapokban a pszichológiának és az önismereti, azaz elsősorban a lelket célzó gyakorlatoknak. Mert ez mindennek az alapja. Ha ott belül nem vagy rendben, máshogy sem lehetsz. Talán legyintesz az egészre, hogy te bizony igenis jól vagy enélkül a sok „humbug” nélkül is, azonban ha csak egyszer is engednéd, hogy valaki mindennemű visszaélési szándék nélkül elkezdjen kérdezgetni az érzelmeidről, olyan dolgokról, amiket valószínűleg még te magad sem tudsz önmagadról, lehet hamar meglepődnél, mi mindent tud felszínre hozni egy-egy ilyen beszélgetés.
És ez a legfontosabb az egészben. Hogy alig beszélgetünk, s még ha meg is tesszük, annak a nagy része csupán felszínes csevegés, ahol nincs helye valódi érzelmeknek, igazi problémáknak. Miért is lenne? Hiszen elhitettük magunkkal, hogy minden rendben és hogy nézne az ki, ha beismernénk, hogy a valóság ettől jócskán távol áll. Ne aggódj, a családod, barátaid, ismerőseid nagy része ugyanezt teszi, mert azt gondolják, egyszerűbb elrejteni, mint felismerni a problémákat, elkezdeni dolgozni velük, s ne adj isten olyan következtetésekre jutni, melyek által akár az addig betonbiztosan kikiáltott meggyőződésük is borulna.
Ahogyan több, ma megjelent cikkben is olvastam, én is felsorolhatnám, hogy milyen eszközökkel tegyél a lelki egészségedért, ám én mégis inkább a felhívásra helyezem most a hangsúlyt. Ugyanis a megoldással akkor érünk el bármit is, ha már felismertük a problémát. Az emberek többségének pedig ezzel van igazán gondja, hogy azt sem tudja, mi baja. Egyszerűen elhessegeti a kellemetlen érzéseit, gondolatait, homokba dugja a fejét és mint aki jól végezte dolgát él abban a hitben, hogy ő milyen szuperül is van. Persze, ilyenkor gondolhatjuk, hogy a „tudatlanság áldás” és ha ő így boldog, akkor miért is kellene feszegetni az elrejtett gondokat?
A legegyszerűbb válasz erre az, hogy mert minden megoldatlan probléma előbb-utóbb visszaüt. Akár észrevétlenül okozva egyre nagyobb lelki megrázkódtatásokat, akár fizikai mivoltában, egy (vagy több) betegség képében a felszínre bújva. Természetesen, aki nem hisz a test-lélek kapcsolatban, két kézzel rázza le magáról azt, hogy őt a belső világa betegítheti meg vagy hogy egy már kialakult betegség által önvizsgálatot tartson. Ugyanakkor nem lehetetlen, mert az ember, az az ember, aki nem érzi teljesnek az életét, bizony fél a haláltól. És ez a félelem eljuttathatja odáig is, hogy tegyen azért, hogy minél tovább élhessen. Ez az „engedély” azonban sok esetben akkor jut el hozzánk, ha mi is megtesszünk érte a ránk háruló feladatokat.
Az elsődleges feladatod tehát, hogy vedd észre, ha valami nincs rendben!
- Ne legyints arra, ha már huzamosabb ideje kedvetlen vagy, esetleg céltalanul bolyogsz csupán a mindennapjaidban
- Ugyanez érvényes arra, ha folyamatosan fáj valamid (testileg). Vizsgáltasd ki magad, miközben járj utána az adott tünet lelki hátteri lehetőségének. Mi bajod lehet tőle? Hacsak nem félsz önmagadtól, egyszerűen megtudhatsz valami újat ezáltal
- Mennyire és mióta zárod ki a szeretteidet az életedből? Mi az oka ennek?
- Huzamosabb ideje tompának és fáradtnak érzed magad? Tudsz rá konkrét okot mondani vagy egyszerűen csak?
- Tudod kontrollálni az érzéseid, indulataid? Ha nem, miért nem?
- Azok a múltkori, „szívroham” tünetek..nem lehet, hogy a pánikbetegség jelei voltak?
- Ha valaki mélyebb témákról kérdez, miért hárítasz egyből?
- Esetleg azonnal támadsz? Miért?
- Nézd meg magad a tükörben, mit látsz? Szívesen keresnéd a társaságodat? És csak ma ilyen ez az arc vagy már hetek óta?
- Hogy állsz a türelemmel? És az agresszióval? Mennyire tudod kezelni őket?
- Felismered az érzéseid? Tudod kezelni őket?
A fenti kérdéssor csak néhány azok közül, melyek által te is felismerheted a saját, vagy a környezetedben lévőknél jelenlévő mentális problémákat. És nem, nem kell rögtön súlyos depressziót, bipoláris zavart vagy skizofréniát diagnosztizálnod – leginkább, mert ez nem is a te feladatod, hanem a szakemberé – egyszerűen csak kapsz egy jelzést, hogy itt az ideje foglalkoznod önmagaddal! Ugyanis, ahogyan egy inzulinrezisztencia is a cukorbetegség előszobája, úgy az elhanyagolt lelkivilág még nagyobb problémák kiindulópontja.
A lényeg tehát, hogy figyelj oda önmagadra, a tested, lelked, gondolataid jelzéseire és ugyanilyen figyelemmel legyél a környezetedben élőkkel kapcsolatban is. Hiszen az elsődleges teendőnk annak érdekében, hogy a „pszichológushoz járok” fogalma ne ütközzön érthetetlen előítéletekbe, lesajnálásba és megbélyegzésbe, az az, hogy a segítségre szoruló személyt a támogatásunkról biztosítsuk.
Mert nem az a szégyen, ha valakinek problémái vannak vagy beteg, hanem ha úgy csinál, mintha mindez nem létezne!
