Sok helyen olvashatunk az erős nőkről, hogy hogyan jutottak el oda, ahol épp tartanak, mi a titkuk, mit vegyünk át tőlük. Ezt felkapva pedig mennek a büszke kijelentések, hogy mi nők mi mindenre képesek vagyunk. Igen, azok vagyunk. De biztos, hogy ennek mindig így is kell lennie? Mindig erősnek kell lennünk és mindent megoldanunk?
A publikálásig vagy ötször átfogalmaztam már a teljes bejegyzést, mert nem egy mozgalmi szöveget szerettem volna közzétenni. Viszont rájöttem, igen nehéz úgy megfogalmaznom, amit a témáról gondolok, hogy az ne legyen visszás. Ezért aztán maradtam annál, ami eddig is működött, hogy egyszerűen leírom a tapasztalataim és a gondolataim. Az értelmezést pedig mindenkinek a saját belátására bízom.
Számomra erős nőnek lenni, hogy is mondjam…nem feltétlen jelent mindig boldogságot. Sosem volt az életcélom, sosem akartam mindent irányítani, nem voltam karrierista. Ezeket mind a mai napig tartom, mégis kívülről néha úgy érzem, épp az ellenkezője látszik. De ez nem azért van, mert én ennyire megváltoztam volna. Csupán beletanultam ebbe a „szerepbe”.
Igen. Erős nőnek lenni nem egy olyan dolog, amire annyira vágytam volna és vágyom a mai napig. Nem is tartom magam annak, csupán abból látom, hogy ezt gondolják rólam, ahogy viszonyulnak hozzám az emberek. Én úgyis megoldok mindent, terhelhető vagyok, kitalálom, megszervezem, feldolgozom, túlélem. Akár egyedül is. Tényleg sok mindent megtanultam elrendezni, de nem egy akkora ajándék ez a képesség, mint ahogyan ezt a környezetem hiszi.
Olykor szívesen lennék én is az a gyenge nő, aki rábízhatja magát másra, akinek nem kell mindig résen lennie, akiért gesztusokat tesznek. Akiről nem hiszik azt, hogy nem vágyik társra, nem igényli a kedvességet, nincs szüksége segítségre. Mert ettől még igenis jól tud esni, ha másra is számíthatok, ha néha meglepnek, ha törődnek velem. És ez nem panasz. Szeretem az életem, szeretem, hogy talpraesett vagyok, hogy egyedül is boldogulok, de ettől még nem ez minden vágyam a nap 24 órájában és a hét minden napján. Kényszerből tanultam meg ilyennek lenni, hiszen, ha én nem oldom meg a dolgaim, más sem teszi ezt meg helyettem – leginkább a fenn említettek miatt. De néha olyan jó lenne rábízni magam valakire, akivel kapcsolatban tudom, nem kell óvatosnak lennem, mert nem azért teszi, amit tesz, hogy nekem ártson vagy épp elterelje a figyelmem, míg eléri a célját.
Erős nőnek lenni nem az, amit hangoztatunk. Ez az a csendes állapot, ami ott van legbelül, amit egy-egy sírás alkalmával dolgozunk fel, ami ott lapul egy mosoly mögött, ami segít egyben maradni. Még akkor is, amikor mi magunk sem hisszük, hogy képesek vagyunk rá.
Amikor egy erős nővel találkozol, lehet azt hiszed beképzelt vagy hogy egy szikla van a szíve helyén, de ez mind csak a felszín. Azok, akik megtanultak erősnek lenni, nem azért tették, hogy neked ártsanak, hanem inkább, hogy önmagukat védjék – miközben nem volt más eszköz a tarsolyukba. Nem játszmáznak, nem állnak bosszút, nem használnak ki. Csendben építik fel a saját belső várukat a boldog és fájdalmas pillanataikból egyaránt, ahova ha téged is beengednek, biztos lehetsz benne, hogy egy teljesen más nőt fogsz találni.
Olyat, aki gyengéd, törődő és nagyon tud szeretni. De annyiszor megégette már magát, hogy nem hagyja csak úgy nyitva ezt a kaput, nem enged be akárkit. Így sokáig zárva is marad az ajtaja. Mert nincs, aki hajlandó lenne energiát fektetni abba, hogy egyáltalán bekopogtasson, hát még hogy elérje, hogy kinyíljon ez az ajtó.
Erős nőnek lenni áldás és átok is egyben. Hiszen amíg azt gondolják rólunk, hogy mi mindenre képesek vagyunk, szépen magunkra is hagynak sokszor. Mi pedig tesszük a dolgunk – miközben újra csak magunkra számítunk. Mert ez a biztos. Ez a mi biztonságunk és ezért olyan nehéz velünk. Nagyon kell figyelni ahhoz, hogy valaki megértse a kimondatlan szavainkat, észrevegye az érzéseinket.
És tudod, miért éri meg mégis? Miért büszkeség, mégha sokszor nehéz is? Miért van az, hogy bár nem én választottam, hogy erős legyek, mégsem csinálnám vissza? Mert mindeközben tisztában lettem önmagammal, képes vagyok önmagamnak erőt adni és ezáltal még inkább szeretni magam. Azt a valakit, aki folyamatosan azt mutatja nekem, hogy mindig van előre – akkor is, ha én már úgy érzem nincs.
Boldog Nőnapot Kívánok Minden Nőnek!
