Azoknak, akik nem hisznek..

architecture-asia-asian-blur-236148

Hinni bármiben lehet. És bármikor. Van, aki a hitét jó és van, aki rossz célja használja fel. Mert úgy gondolja, hogy a hite feloldozza őt a cselekedetei alól. Bár ki tudja, a negatív tettekre sarkalló elfogultság hit-e valójában..

És ott vannak azok, akik..

..egyszerűen csak Benned nem hisznek.

Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenkinek ismerős az az érzés, amit akkor tapasztal meg, mikor szembesül a ténnyel: akár egy, akár több személy a közvetlen környezetéből nem hisz benne. Az egyik legfájdalmasabb dolog, és gyakran végig is kísér minket egy egész életen át, ugyanakkor tanít is. Megtanít elfogadni, hogy a másik fél így áll hozzánk, és megtanít tiszteletben tartani. Elengedni..hm, van olyan ritka eset is, hogy teljesen, de szerintem ezt maximum részben érhetjük el. Hiszen, aki fontos számunkra, attól a támogatás is sokszoros erejű (lehetne) – és a nem támogatás fájdalma is jóval nagyobb mértékű. De egy idő után, ha és amikor megérted, hogy neked ezzel nincsen dolgod, és ahelyett, hogy a negatív energiákra koncentrálnál, arra mész, ahol a jó érzések várnak, rájössz, hogy nincs szükséged a felesleges gyötrődésre. Elfogadod, hogy ez(ek) a bizonyos személy(ek) nem érti(k) az utadat, vagy egyszerűen csak nem is érdekli ő(ke)t. Viszont számodra akkor is ez az út az egyetlen, ez az, ahol a boldogságod nem csupán a célban, hanem már útközben is megleled.És ez az, amit ők sosem fognak megérteni. Mert nem az ő álmuk, vagy mert a sajátjukat már feladták..lényegében ez mindegy is. Fáj, mert azoktól kapod a pofont, akikben Te hiszel és támogatod őket, ugyanakkor ez nem egy fifty-fifty játék. Talán mástól kapod meg, ami hiányzik és talán másnak adod tovább Te is. Elvárások nincsenek, nem lehetnek. Ezt vagy kapod, vagy nem, és csupán egyetlen dolog, ami fontos:

Az önmagadba vetett hited, nem másokon múlik. Csakis rajtad!

 

..Önmagukban nem hisznek.

Ennél nincs szomorúbb dolog a világon. Amikor eljutsz arra a pontra, hogy nem hiszel magadban. Persze lehet, hogy az egész eddigi életed így telt, bevallom, sokáig én is így éltem és jelenleg is az egyik legnagyobb feladatomnak érzem, hogy ezt a részem erősítsem önmagamban. Mert amíg egy kicsi remény is van a lelkünkben, addig ez a hit fel tud támadni és kitartó munkával folyamatosan erősödni is képes.De az, aki feladja..még a lehetőségét is elengedi annak, hogy egy napon egyszer csak azt vegye észre magán, hogy igen, boldog vagyok. Nem csupán pillanatokra, napokra, hanem szinte folyamatosan. Nem gondtalan, de boldog. Nem álomvilágban élő, de hittel élő. Nem hurráoptimista, sokkal inkább..csak érzem, hogy a helyemen vagyok. És azt az életet élem, amit, ha felülnézetből követnék, ott lenne az a kis szelíd mosoly a szám szélén. Hát ez az, amiről lemarad, aki elveszíti önmagát.

Nehéz, nagyon nehéz munka hinni. De vajon szomorúsággal, lemondva az álmainkról élni nem ugyanilyen nehéz? Szerintem még nehezebb is..

“Csak egy igekötő.. Egy aprócska szó. És minden más értelmet nyer.

Az ige ugyanaz – csak az igekötő más.

Mert nem mindegy, mit teszel az életed elé. Nem mindegy, hogy túléled vagy megéled.

Csak három betű. Ezen múlik.

És rajtad.”

/Csitáry – Hock Tamás/

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn

Vélemény, hozzászólás?

Ajánló

Legnépszerűbb

Hírlevél

Ne maradj le

Újdonságok és érdekességek

Spamek nélkül.

Kategóriák

Ajánló