Ha szembejön, Te élsz vele?
Mitől függ, hogy egy lehetőséget észreveszünk-e vagy csupán elmegyünk mellette?
Mitől függ, hogy egy lehetőséget észreveszünk-e vagy csupán elmegyünk mellette?
Volt idő, amikor rendületlenül hittem az emberekben. Mindenkiben. Bárkiben. Aztán ez egyszer eltörött...
Amikor csend vesz körül, az lehet egy igazán kellemes élmény, de lehet szenvedés is. Hogy miért és hogyan? Erről írtam.
Szeretünk dobálózni a fenti mondattal. De valóban igaz ez sok esetben? Ennek egyik aspektusát vettem most górcső alá.
Egyedül lenni vagy épp magányosnak, két külön dolog. Az egyik folyamatos fájdalommal jár, a másik....a cikkből kiderül!
Hogyan lehet egy film egyszer csak a férfiak elsőszámú iránytűje a nőkkel való ismerkedés során? Hát így..
Valamilyen szinten mind önzőek vagyunk. De hol a határ? Meddig lehet ezt úgy űzni, hogy másokban ne tegyünk kárt?
Boldogság. Annyira vágyunk rá. Üldözzünk, mindent ettől teszünk függővé, aztán kiborulunk, ha nem kapjuk meg. De miért is?
Ahhoz, hogy előrébb léphessünk sokszor nem feltétlen azt kapjuk, amit szeretnénk, hanem amit kapnunk kell.
Utazni képzeletben is lehet. Képekkel, könyvekkel, vagy épp..filmekkel!